Gábor

A nehéz lelkiek

G

Gáborra különösen nagy figyelmet kellett fordítani, miután tesztje pozitív lett. Vallomásából pedig az is kiderült, hogy furcsa körülmények között kapta el a vírust.

Gábor nagyjából 5-6 éve jelent meg a rendelőben, mikor még nem voltak elterjedve a gyorstesztek – Sándorék intravénásan vettek vért, az eredményre pedig egy-két hetet kellett várni. Ám Gábor ekkor már túl volt az első szűrésen, ellenőrző vérvételt szeretett volna, ami szintén pozitív eredményt mutatott. Az eljárás már ekkor is az volt, mint napjainkban.

Igaz, volt különbség. A szűrés menete egyezett a mai eljárással. Az első reaktív teszt után kellett egy labortóriumi vizsgálat. Ha ez is kimutatta a vírus jelenlétét, a pozitív-státusz hivatalossá vált. Ekkor újabb vizsgálatok következnek, további STD-betegségek leszűrésével és a vírusszám felmérésével, melyet aztán háromhavonta ellenőriztek. Korábban a gyógyszeres kezelés csak akkor indult el, ha a vírusszám elért egy meghatározott szintet, így a kezelésre a vírus felfedezése után sok esetben várni kellett. Napjainkban viszont vírusszámtól függetlenül indul el a gyógyszeres kezelés, mely vissza is szorítja a vírusszámot, méghozzá olyan szintre, hogy a páciens nem lesz fertőzőképes és nincs hatással a vírus egészségügyi állapotára. A vírusszám három havi ellenőrzése – ezzel együtt a terápia sikerességének ellenőrzése – továbbra is a kezelés része.

Gábor tájékoztatták a pozitív eredményről és biztosították róla, hogy be fogják kísérni a László kórházba és végigsegítik a folyamaton.

Néhány nap múlva, hajnali 6:30-kor már ott is voltak a László Kórház HIV-ambulanciáján, ahol el is végezték a szokásos vizsgálatokat. Ám a kapcsolat ezután sem szakadt meg Sándor és Gábor között. Ez gyakori. A fertőzés feldolgozása hosszú és nehéz folyamat, ami nem áll meg a terápia elkezdésénél. Sándor a lelkiekben is próbál segíteni és támogatást nyújtani.

Gábornak minderre pedig szüksége is volt. Miután elárulta Sándornak, hogy családjában mindig jelen voltak a mentális betegségek és neki is egész életében problémái voltak a mentális egészségével, sőt, állapota miatt még a sorkatonságon is elutasították, Sándor a szokásosnál is jobban kezdett rá figyelni – hiszen kockázatos volt, hogy a HIV feldolgozása számára a szokásosnál is megterhelőbb lesz.

A feldolgozás fontos lépése volt az, hogy Gábor elmesélte, hogyan fertőzödött meg. Korábban volt egy állandó partnere: egy férfi, aki néha női ruhát öltött a szexuális együttléteik során – Gábort ez izgatta. Védekezni nem védekeztek, miután pedig kiderült, hogy Gábor HIV-pozitív, már nem tudta elérni partnerét semmilyen csatornán sem. Így pedig nem tudta tájékoztatni arról, hogy fontos lenne elmennie egy tesztre, mivel ha ő is elkapta a fertőzést – vagy pedig Gábor tőle kapta el a fertőzést –, félő, hogy másnak is tovább adja a HIV-vírust.

Gábor partnerét csak öt év után látta újra egy közösségi oldalon. Ahogy látta boldog párkapcsolatban élt. Valamiért nem szólt neki. Holott az idő ezesetben nem oldott meg semmit.

Gábor története nem happy ending. Bár a kezelést betartja – így pedig a HIV nincsen semmilyen hatással sem életére – de a mentális problémái megmaradtak, a szorongás valamitől mindig újra és újra kialakul benne. A menekülés pedig sokszor a szex és olyan aktusok, amelyek miatt ő maga is elkapta a fertőzést.

Az sem segít rajta, hogy nem veszik körbe barátok és családjával is rossz a viszonya. Van egy ikertestvére is, de nem a tipikus, szeretetteljes viszony jellemző a kapcsolatukra, inkább egy alá-fölé rendelt viszony, melyben Gábor a gyengébb fél. Senkivel nem tudta megosztani állapotát.

Pedig a terápia mellett a HIV-vel való együttélés egyik fontos tényezője az is, hogy az ember beszéljen róla és megossza érzéseit új élethelyzetével kapcsolatban.

Hozzószólás küldése

Legutóbbi bejegyzések