Hugó

Kezelés nélkül

H

Hugó nehezen viselte a HIV-szűrés pozitív eredményét és a terápiával kapcsolatban nem adott őszinte válaszokat. Későn jött rá, mennyire is fontos a gyógyszeres kezelés.

Hugó fiatal, 20 év körüli fiú volt. Néhány éve, mikor betért a rendelőbe, a gyorsteszt még nem igazán volt elterjedt, így laboratóriumi tesztet készítettetett. Zárkózott volt, félénk és nagyon félt az eredménytől. Az első eredmény pozitív lett, ezt követően újabb, laboratóriumi teszt következett, megerősítésként. Hugót ekkor még nem rázta meg az eredmény. Együttműködő volt, azt tette, amire kérték. Ám mikor a második eredmény is pozitív eredményt mutatott és immár biztos volt HIV-pozitív státusza, Hugó megijedt.

Sándor érzése szerint nem is egészen az eredmény miatt. Hugót inkább maga a szituáció rázta meg: ott ült egy fehér, steril szobában, két fehérruhás emberrel és nem hagyhatta el a helyiséget. Hasonlóan reagált a környezetre a Mária utcai bőrklinikán is, ahol további vizsgálatokat folytattak. Látszódott, hogy nem szokott egészségügyi intézetekbe járni, félt a környezettől, félt az emberektől. Szerencsére nem kellett sokat várakoznia, soron kívül fogadták.

A vizsgálatok után Sándor megbeszélte vele, hogy amint az eredmények megérkeznek, együtt átnézik azokat, elmagyarázza, melyik szám mit jelent, mit kell nézni és mik az optimális értékek. Ám végül soha többé nem találkoztak személyesen.

Sándor próbálta elérni Hugót, de nem járt sikerrel. Végül Hugó kereste fel Sándort a Facebookon. Bár hivatalosan itt nem működhet a kapcsolattartás, de tekintve, hogy a kommunikációt Hugó kezdeményezte és immár egy hónapja meglehettek a laboreredmények, Sándor végül elkezdett érdeklődni a férfi hogyléte felől. Leginkább az érdekelte, hogy elkészültek-e az eredmények és elkezdődött-e a gyógyszeres terápia.

A válaszok nem voltak meggyőzőek, és Hugó semmilyen konkrétummal nem tudott szolgálni az értékekkel és eredményekkel kapcsolatban. Sándor nehéz helyzetben találta magát: hamar felismerte, hogy Hugó nem mond igazat, ám hivatalosan ő nem tudott mit tenni, nem tudta rákényszeríteni a kezelést a férfire. Így hát szembesítette azzal, hogy érzi, hogy a történetben sántít valami, és ő csak úgy tud segíteni, ha a másik fél együttműködik vele, kér a segítségéből és őszinte vele szemben. Ekkor Hugó eltűnt.

Két év múlva kerültek ismét kapcsolatba, a csevegést Hugó kezdte, ismét online. Sándor ismételten rákérdezett a férfi hogylétére és hogy részt vesz-e a terápián. Hugó állította: szedi a gyógyszereket. Ám mikor Sándor megkérdezte – egy szinten egyfajta tesztként –, hogy pontosan milyen gyógyszereket szed, a válaszok ismét gyanúsak voltak. Hugó képeket küldött gyógyszerekről, melyeket minden bizonnyal akkor töltött le a Google-ről. Sándor nem akarta tovább erőltetni a beszélgetést, ám ismét felajánlotta a segítségét és hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a terápia a férfi egészsége érdekében. A beszélgetés ismét megszakadt.

A HIV-vírussal járó terápia valójában egészen egyszerű. A pozitív státusz felfedezését követően egy átfogó STD-szűrés következik, illetve egy vizsgálat, mely megállapítja a vírusszámot a szervezetben. A napi gyógyszeres kezelés napi néhány gyógyszert jelent, melyeket szigorúan, naponta ugyanabban az időpontban kell bevenni. A gyógyszeres kezeléssel a vírusszám nem kimutathatóvá csökken, melynek eredményeképpen a vírus nem lesz hatással a páciens életére és élethosszára, illetve a vírus nem is lesz továbbadható. A vírusszámot három havonta kell ellenőriztetni egy vérvétellel. Ez a vizsgálat is a terápia része.

Később a férfi újra írt Sándornak – ezúttal egy képet küldött magáról, amin egy kórházi ágyban feküdt. Eredetileg tüdőgyulladással került kórházba, majd onnan átszállították a Szent László Kórházba az infektológiára, ahol a tüdőgyulladása mellett előrehaladott HIV-stádiumát is kezelni tudták. Hugó ekkor már öt éve volt HIV-pozitív, a kezelés hiánya miatt immunrendszere ekkora már olyannyira legyengült, hogy a bakteriális fertőzés könnyen fajult tüdőgyulladássá – éppen ezért is jellemző ez a betegség a HIV későbbi stádiumaiban. Hugó ekkor ismerte el, hogy valójában nem vett részt a terápián, de most már felismerte, mennyire fontos a gyógyszeres kezelés. Jól érezte magát, kedvesek voltak vele a nővérek, és megígérte, hogy ettől fogva komolyan veszi a terápiát.

A nagy kérdés az, hogy eddig miért nem vette komolyan. Hugó egyrészt nem akart szembenézni állapotával, másrészt egész egyszerűen nem értette meg, hogy a hosszútávú egészségének a feltétele az, hogy a vírus vérében olyan alacsony számban legyen jelen, hogy ne legyen detektálható, aminek alapfeltétele a gyógyszeres kezelés. Hugó védekezés nélküli szex során kapta el a vírust. A stádiuma felfedezése után is folytatott szexuális kapcsolatot másokkal. Miután a terápián nem vett részt – mely megakadályozza a vírus továbbadását – csak remélni lehet, hogy ekkor már mindig figyelt a védekezésre és más nem kapta el tőle a vírust.

Az interjú felvételekor Hugó állapota javulófélben volt, eredményei egyre kedvezőbbek voltak. Sándor folyamatosan tartotta vele a kapcsolatot. Ám a terápiát a férfi túl későn kezdte el.

Hugó néhány héttel később elhunyt. Ő a Hivstory oldal történetei közül az egyetlen szereplő, aki végül a vírus áldozata lett. Hugó esete szomorú emlékeztetés és figyelmeztetés arra, hogy bár a HIV napjainkban már jól és sikeresen kezelhető vírus, ám kezelés nélkül továbbra is halálos.

Nyugodjon békében.

Hozzószólás küldése

Legutóbbi bejegyzések